A huzal-tekercselési ellenállásokat az ellenálláshuzalok egy szigetelőváz köré tekercselve alakítják ki. Az ellenálláshuzal általában nikkel-krómból, mangán-rézből és más, bizonyos ellenállású ötvözetekből készül. A szigetelő váz kerámiából, műanyagból, szigetelőréteggel bevont fémből és egyéb anyagokból készül, különböző formákra, például cső alakúra és laposra. Az ellenálláshuzal feltekerhető a vázra az egyrétegű, többrétegű vagy a nem-induktív tekercselési mód igénye szerint.
Ez az ellenállás két típusra oszlik: fix és változó. Jellemzői: stabil működés, jó hőállóság, kis hibatartomány, ellenállásérték 0,001 ohm pontosságú, ára drágább, leginkább orvosi berendezésekhez használják. A névleges teljesítmény általában 1 watt felett van.
A huzal{0}}tekercselési ellenállás értéke pontos. Elméletileg, hacsak nem használják referenciaként a töltő kimeneti feszültségére, az általános töltő nem használ huzal-tekercselési ellenállást. A töltőáramkör egy SMPS kapcsolóáramkör. A nagy-feszültségű-oldali jelgeneráló áramkör magas követelményeket támaszt. Lehetetlen huzal-tekercselést használni, különben öngerjesztést- okoz, és befolyásolja az oszcillációs frekvenciát, ami nagy kimeneti ingadozást okoz. A referenciaáramkör használhat huzal{11}}tekercselési ellenállásokat.
A kopás hatására a helyi huzalátmérő vékonyabb lesz. Az áram hosszú távú-használata esetén az áram hosszú távú hatása megváltoztatja a vezeték belső összetételét, ezáltal csökken az ellenállás értéke.
